Krasznahorkai László stockholmi beszédében az emberi létezés kettősségéről, a remény végességéről és a művészet etikai küldetéséről szólt.
- A második magyar irodalmi Nobel-díjas szerző ünnepi beszédét a Svéd Királyi Akadémián mondta el, mielőtt a díjat hivatalosan átvenné.
- Szövegében megragadó képekkel idézte meg a berlini hajléktalan esetét és a kortárs világ elszigeteltségét, miközben a remény végső kimerüléséről beszélt.
- A beszéd és a szerző gesztusai — például tárgyak adománya a Nobel Múzeumnak — heves hazai és nemzetközi visszhangot váltottak ki.