A fotográfus Christopher Anderson nemrégiben heves kritikák kereszttüzébe került, miután a „Vanity Fair” számára készített portréfotókat Donald Trump kormányának belső köréről. A legutóbbi kiadásban megjelent képek, melyek Marco Rubiót, Karoline Leavittet és Susie Wilest ábrázolják, számos ellentmondásos véleményt váltottak ki.

Különböző Perspektívák

Christopher Anderson a vitás portrékkal kapcsolatban kifejtette, hogy célja a politikai színház beható ábrázolása volt, nem pedig a megfélemlített vagy megalázott ábrázolás. Az egyik forrás szerint (Source [1]) Anderson hangsúlyozza, hogy a képek célja nem volt megalázó. Ezzel szemben a Fehér Ház képviselői „bizarnak” minősítették a fotókat (Source [2]), míg egy másik forrás (Source [3]) azt sugallja, hogy a kormányzat tagjai alaptalan módon lettek felfedve a nagyközeli felvételeken.

Ráadásul Karoline Leavitt portréját az is különösen botrányossá tette, hogy az ajakfeltöltés jelei is láthatóak voltak a képen, amit Anderson védelmezett a művészi megközelítés részeként (Source [4]). Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a vita a fotográfia határainak kérdésében is felmerült.

Művészi Intenció

Anderson védőbeszédében azt emelte ki, hogy a politikai portrék célja a politikai jelenettel kapcsolatban való elmélyült vizsgálat volt. Kiemeli, hogy képeivel nem próbált meg senkit rossz színben feltüntetni, hanem inkább a látogatónak új szempontokat kínált a politikai szereplők megértéséhez.